A gesztenyéből édes és sós töltelékek egyaránt készülhetnek, amelyek tökéletesen megállják a helyüket például egy puha kelt tésztás csigában vagy akár egy ropogós tarte flambée feltétjeként. Összegyűjtöttük kedvenc gesztenyés receptjeinket, amelyekkel új oldaláról ismerheted meg ezt az őszi kedvencet.
A cikk végén pedig elárulunk 7 érdekes tényt a gesztenyéről is.


Gesztenyés bukta csokoládéval

Gesztenyés csigák

Édes Gesztenyés linzer kiflik

Szilvás-gesztenyés csigák

Gesztenyés kalács csokoládészósszal

Gesztenyés meggyes kiflik bejgli tésztából

Gesztenyés meggyes tortácska

Gesztenyés sarkak

Karamellizált Gesztenyés kiflik
A gesztenyeszezon nem csak a karácsonyi vásárok idején kezdődik, hiszen a szelídgesztenye már szeptember végétől elérhető. Megnéztük közelebbről ezt a különleges termést, és összegyűjtöttünk róla néhány érdekes tudnivalót.

A szelídgesztenye nyersen nem fogyasztható, főzve, párolva vagy sütve azonban kibontakozik az igazi ízvilága.
Gazdag B-vitaminokban, E- és C-vitaminban, béta-karotinban, valamint értékes fehérjéket, ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmaz. Káliumban, kalciumban, foszforban, vasban, magnéziumban, rézben és mangánban is bővelkedik.
A gesztenye ráadásul laktató alapanyag: 100 gramm gesztenye körülbelül 220 kalóriát tartalmaz, ezért kisebb étkezések részeként is jól megállja a helyét. Emellett könnyen emészthető, így vacsorára is remek választás.
A szelídgesztenye egykor alapélelmiszernek számított. Az ókorban kiemelt szerepet töltött be a táplálkozásban, és több uralkodó is támogatta termesztését. Nagy Károly például kifejezetten ösztönözte a gesztenyefák telepítését.
Amikor a burgonya Amerikából Európába került, fokozatosan átvette a gesztenye szerepét, és sok helyen háttérbe szorította ezt a korábban meghatározó élelmiszert.
Valójában kétféle ehető gesztenyét különböztetünk meg: a szelídgesztenyét és a marónit.
Mindkettő ízletes, de van köztük néhány különbség. A szelídgesztenye általában kisebb, kerekdedebb formájú és kevésbé intenzív ízű. A maróni ezzel szemben nagyobb, könnyebben hámozható, szív alakú terméséről és vörösesbarna héjáról is felismerhető.

A szelídgesztenye már több mint 2000 évvel ezelőtt is megtalálható volt Közép-Ázsiában. Innen terjedt el fokozatosan a mediterrán térség egészében.
A maróni a szelídgesztenye nemesített változata. Napjainkban elsősorban azokon a területeken érzi jól magát, ahol a szőlő is sikeresen terem, mivel a mérsékelt, enyhe klímát kedveli.
A gesztenye szeptembertől egészen decemberig szezonális. Szobahőmérsékleten viszonylag gyorsan romlik, ezért célszerű egy héten belül elfogyasztani.
Jól tartósítható azonban: száraz homokba rétegezve akár több hónapig is eltartható, fagyasztva pedig akár fél évig megőrzi minőségét. Fagyasztás előtt a gesztenyét bevágjuk, blansírozzuk, meghámozzuk, majd lefagyasztjuk.
Hallottál már arról, hogy a gesztenyét érdemes vízbe áztatni?
Feldolgozás előtt körülbelül tíz percig vízben áztatjuk, mert a gesztenyét gyakran károsíthatják férgek és egyéb kártevők. Egy egyszerű vízpróbával könnyen kiszűrhetjük a hibás szemeket: amelyik gesztenye a víz felszínén lebeg, azt érdemes félretenni.

Sütés előtt mindenképpen be kell vágni a gesztenyét, hogy a héj ne repedjen szét ellenőrizetlenül a sütőben.
A legjobb módszer egy kereszt alakú bemetszés a gesztenye domború oldalán. Ehhez használhatunk éles konyhakést. A bemetszés körülbelül másfél centiméter hosszú legyen, és érjen le a termés húsáig.


Tante Fanny TésztaTippek
Tippek, trükkök és érdekességek felfedezéseTippek, trükkök és érdekességek felfedezése